Carter edző (Coach Carter, USA, 2005)
2005. június 6.
A műfaj megszokott elemeivel élő, ám az agyatlan kosaras moziknál sokkal színvonalasabb és hitelesebb történet, valódi események alapján
Főszereplők: Samuel L. Jackson, Rob Brown, Robert Richard, Rick Gonzalez, Antwon Tanner, Channing Tatum, Dennise Dowse
Fényképezte: Sharon Meir
Írta: Mark Schwahn és John Gatins
Rendező: Thomas Carter
Általában tuti nyerő műfaj a sportfilm, kosarasból is láttunk már több tucatnyit. A kiszámítható fordulatoknál és emberi konfliktusoknál azonban ezek általában nem sokkal jutnak tovább. És végeredményben mi is lehetne a legfontosabb ügy, a magasztos, felemelő végkifejlet, mint hogy a vesztésre álló, amúgy keményen dolgozó, de számtalan személyes problémától terhelt csapat győztesen kerül ki a meccs végén? Nos, a Carter edzőt nem éppen ilyen fából faragták. Azaz megvan benne minden, ami egy profi sport-témájú mozihoz „elengedhetetlen”, csakhogy szerencsére ennél azért több.
A sztori megtörtént eseten alapul, főszereplője létező figura. Ken Carter (Samuel L. Jackson), aki egykori gimnáziumába visszatérve kemény munkába kezd. Nem csak a lúzer kosárcsapatból akar tökéletesen működő, nyertes teamet faragni, de a srácokra is odafigyel. Szerződést is köt velük, hogy csak az vehet részt az edzéseken, aki a tanulásra is odafigyel, olyannyira, hogy nem hiányozhatnak igazolatlanul egyetlen óráról sem. A gondok akkor kezdődnek, amikor Carter a rossz tanulmányi eredmények miatt lelakatolja a tornatermet. A csapattagok nagyrészt feketék, és a szociális helyzetük sem a legfényesebb, Carter azonban éppen azért dolgozik, hogy a fiúkat megmentse a börtöntől és a drogoktól, netán, hogy néhányan közülük bekerüljenek a főiskolára. Mindez teljesen közhelyesen hangzik, de Thomas Carter filmje gyakran elkerüli a sablonokat, és egyáltalán nem olcsó. A Carter edző komolyan veszi, hogy társadalmi problémákról akar beszélni, miközben a mozi szórakoztató is egyben, hogy is nézné meg másképp a célközönség? Nem tér ki a kényes kérdések elől, és nem mindig ad egyértelmű válaszokat.
Azt persze ne higgyük, hogy a végkifejlet nem a megszokott, vagyis, hogy a csapat tarol, de ezzel nincs is semmi gond. A lényeg az emberi és a társadalmi érzékenység, amit „Carter Carter-filmje” komolyan vesz. És ebben az esetben, hogy a film egy létező emberről mesél, csak erősíti a történetet. Amúgy meg ki ne szeretné Samuel L. Jacksont?
