Necc Hírlevél

	2010. március 11. csütörtök 21 óra 46 perc Mikor olvastál utoljára?

Ebben a rovatban összegyűjtjük kedvenc regényeitekből, verseitekből (lehet saját is), dalaitokból a legjobb idézeteket, és indítunk belőle egy sorozatot. És nem csupán ebből, hanem a fórum szövegeiből is összeállítunk olyan anyagokat, amelyek újabb és újabb gondolatokat hoznak elő, és ezért érdemes őket sűrített és kicsit új formában újraolvasni. Az első témánk a szerelem. A sorozattal kapcsolatban írhattok a szerelem fórumra is, vagy közvetlenül a necc22@necc.hu e-mail címre.



Sziasztok!

A szerelem olyan téma, amiről a NECC fórumain naponta beszélgetünk, hiszen nincs eleje és vége. Átíveli a szerelem az emberi történelmet, korokat és népeket, eljuthatunk általa a gyökereinkhez, szembesülhetünk a szeretett Másik által önmagunk legrejtettebb vonásaival.

Eugenia Rico fiatal spanyol írónővel beszélgettem erről a témáról a nemrégiben megjelent könyve, a „Szomorú szeretők” tükrében. Örült annak, hogy a könyvéből idézeteket fogok bemutatni nektek. Azt mondta, Spanyolországban a leggyakrabban így készítenek az íróval interjút: egy idézet, majd arról beszélgetnek. Az interjúból és a könyvéből most következzenek a részletek.

 "Mindahányan félemberek vagyunk, és mindenki
a maga másik felét keresi. Hogyha erősen vágyik
valaki a másik felére, bármily nemű is az, siet
megtalálni, s heves izgalomba jön, lángoló szerelemmel
csügg rajta, és egyetlen pillanatra sem tud már megválni tőle.

Marsiglio Ficino

A szerelemről
avagy Magyarázat
Platón: A lakoma című művéhez"
/i.m.5.o./

Wanda:
Amikor olvasunk egy könyvet, nagyon gyakran azonosulunk egy-egy szereplővel.
Így van ez az íróval is?

Eugenia:
A könyvemben a szereplők nem polarizáltak, senkiről nincs kimondva, hogy az övé az az út, amin járni kellene, senkiről nem érezzük azt, hogy valamiért több mint a másik kettő.

Minden kimondott igazság, minden gondolat azonos szinten jelenik meg. Nem tudod azt mondani, hogy ez jó vélemény, vagy ez rossz. Minden szereplő erős személyiség, s mindannyian képviselik az igazság egy darabját.

Wanda:
Ofélienek, a regény női főszereplőjének, egyik alapmondata jutott most eszembe: „Vagy legyűröd az életet, vagy az élet gyűr le téged. Ennyire egyszerű.” /35.o./
Valóban ennyire egyszerű?

Eugenia:
Számomra ez a könyv arról szól, hogy három kamasz hogyan képes megküzdeni azzal, hogy felnőtté váljon. Ennek során folyamatosan meg kell küzdeniük a csalódásaikkal. A legfontosabb pedig a keresés, ennek során rá kell jönniük, hogy kik is ők valójában, és ez nem megy a másik ember nélkül. Miközben kutatják a másikat, saját magukkal szembesülnek.
„Azon a novemberi éjszakán nem aludtunk. Hajnalig narancsteát ittunk, hindu zenét hallgattunk, s közben Jean az életéről mesélt. Hosszú ideig csöndben néztük egymást, és rájöttünk, hogy szavak nélkül is lehet beszélni.” /15.o./
„Tökéletes volt a barátságunk egészen addig, amíg fel nem bukkant Ofélie...” /16.o./
„A görögök azt tartották, a barátság előbbre való, mint a szerelem...” /39.o./
„Ofélie számára nem létezett barátság, a szerelem pedig afféle örökké tartó szexet jelentett.” /44.o./
„Ofélie a szerelemben hitt, Jean Charles a barátságban, én meg, aki bizonygattam, hogy mindkettőben hiszek, elárultam a barátomat és lealjasítottam a szerelmet.”

Wanda:
Az idézeteket azért kerestem, hiszen megbeszéltük előre, hogy a könyv kapcsán a szerelemről, barátságról és az önismeretről fogunk beszélgetni. Anélkül, hogy bárki örömét is elrontanám azzal, hogy az érdekes könyv történetét előre elmondom, talán a NECC olvasóinak nyilvánvalóvá vált, hogy a regény alaphelyzete egy szerelmi háromszög.
Ofélienak választania kell, hogy vajon kit tud szeretni hosszú távon. Antoniót, azt a fiút, aki nyugodt, biztonságot ad, tudni lehet előre, hogy hosszú távon sem lesz igazán nagy probléma kettőjük kapcsolatában, vagy válassza Charlest, aki a mindent felégető szerelmet jelenti?
Ez a döntési helyzet szinte minden fiatallal előfordulhat. Mit mondanál, milyen tanácsot adnál akkor, ha valaki éppen egy hasonló döntéshelyzet előtt áll?

Eugenia:
Hogy mit mondanék a ti olvasóitoknak?
Oké, akkor most a személyes véleményemet mondom. Ha döntened kell, mindenekelőtt vegyél egy nagy levegőt! Ez nagyon fontos. Talán a legjobb, ha kimész valahova a zöldbe sétálni. És gondold át, hogy hogyan, kivel lennél boldogabb.
Annyira különbözünk mindannyian! Ezért nem lehet általános választ adni senkinek.
Lehet hogy neked az kell most éppen, hogy felégessen egy szerelem...
A lényeg, hogy ne csinálj őrültséget. Légy nyugodt! Várj! És a végén rendbejönnek a dolgok.
Újra és újra csak azt tudom mondani, hogy menj előre!
Mert igenis van választásod!
Oké, hogy van múltad, de ne állandóan azt nézd, hanem gyerünk, menj előre, mert van jövőd is!

Wanda:
Mi van akkor, ha valaki nem tud dönteni és megtartja mindkét kapcsolatát? Szerinted mi a teendő ilyenkor? Őszintén el kell mondani a másiknak?

Eugenia:
Hát csak azt ne! Abból rengeteg fájdalom lesz mindenkinek.
Úgyhogy én inkább azt üzenem a NECC-es olvasóknak, hogy ha megcsaljátok a partnereteket, de szeretitek őt, és azt akarjátok, hogy a kapcsolat megmaradjon, akkor ne mondjátok el neki, hogy mi történt!
Egyszerűen tartsd titokban!

Wanda:
Ahogy itt beszélgetünk, te tele vagy örömmel és energiával, a könyvben pedig annyi szomorúság van. A könyved egyik gondolata jutott eszembe:
„Úgy élünk, hogy nézzük a barlang mélyén az árnyakat, s közben a valóság a hátunk mögött zajlik. Képernyők meg vásznak, mindig csak képernyők meg vásznak. A tévé, számítógép képernyője, a mozivászon előtt ülve, láthatatlan szerelmekkel teremtünk összeköttetést, árnyakba kapaszkodunk, képtelenek vagyunk megfordulni, mert a kinti fény elvakítana bennünket.” /i.m. 31.o./

Eugenia:
Ezek a sorok valóban sokkal mélyebb kérdésekhez vezetnek bennünket. A realitás és illúzió kérdéseihez. Az önmagunkhoz való hűséghez.
Végső soron ahhoz is, hogy mi értelme a percnek, órának, hétnek?
Mi értelme az életnek?

Wanda:
A barátság és a szerelem mindenképpen egyike a létezésünk értelmének, azt hiszem.
Legalábbis ezt teljesen átéltem a könyv olvasása során, talán a legerősebben akkor, amikor Charles levelét olvastam, azt a levelet, amit a pszichiátriáról írt a barátjának:
"Antonio, te vagy a legnagyszerűbb élményem, ami Párizsban ért. Egyedül a barátok miatt érdemes tovább élni, ez az egyetlen dolog, ami még az emberi léttel együtt járó szolgasorshoz köt. A barátait megválasztja az ember, a szüleit nem. Valójában a barátainkat sem mi választjuk, hanem ők választanak bennünket. Vagy megteszi helyettük az élet. Ezért örülök annyira, hogy megismertelek. A legtöbb ember úgy járja végig az útját a földön, hogy senki nem érti meg, még csak a reménnyel sem kecsegteti magát, hogy valaki megérti.
Nekem teveled megadatott a bizonyosság, a remény. És a föld már nem is olyan nagy, az éjszaka már nem is olyan sötét. Mindig kerestem azt a valakit, aki megért, mert az ember nagy tragédiája, hogy egyedül van; még ha sok emberrel beszélhet is, akkor is egyedül van. Egyedül élünk, egyedül halunk meg. Nyelvünk tökéletlen, sohasem tudjuk, hogy amit mondunk, az vajon a másik számára is ugyanazt jelenti-e. Ezért az igazi közlést nem szavakkal érjük el.
Én éreztem már magamat a te fejedben, és ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a szívedben." /96.o./

Eugenia:
Nos, azt hiszem ebben ott van mindaz, amit most még elmondhatnék...

Wanda:
Köszönöm, Eugenia, a beszélgetést, a fiataloknak szánt gondolataidat és a könyvedet.
És köszönöm Nektek, kedves NECC-olvasóknak, hogy velem tartottatok egy kis időre. Továbbra is várom leveleiteket, ötleteiteket: Wanda

Necc22@necc.hu

Irodalom: - Eugenia Rico: Szomorú szeretők
Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2001.



Sziasztok!

A mostani írás címében ott van az a lány, aki nekünk írt a fórumra, ott van az a lány, akiről Cobain írta a dalát, ott van az a fiú, aki Nick Hornby regényének a főhőse, a fiú, aki akár maga Cobain is lehetett volna, és ott van az a sok-sok lány és sok-sok fiú, akik a mindennapokban nem érzik jól magukat, s hiába keresnek valamit vagy valakit, akit segíteni tudna.

 

Something in the way, mmm
Something in the way, yeah, mmm

2001. júliusa. A szerelem fórumon zajlik a vita a különböző zenékről, érvek ellenérvek, időnként indulatok jelennek meg. És hirtelen valaki azt írja:
&quotVan egy óriási problémám. Egy lány meg egy fiú folyamatosan szidnak és lelkileg bántanak... Egyszer nagyon messzire ment a dolog. Besokalltam, írtam egy e-mail-t, hogy hagyjanak engem... Már a suliban is sírtam a félelemtől. Azt mondták, a haverjaik megvernek. Mindenféle k.r.v.-nak hívtak és szidtak"
&quotNem tudom mit csináljak, a szüleimnek nem merek szólni, ezért írtam ide."

A fórum már amúgy is felpörgetett hangulatában összekapcsolódnak a zenével és az iskolai zaklatással kapcsolatos egyre hevesebb érzések. A NECC-stábbal ekkor már javában dolgoztunk az iskolai zaklatásról (bullyingről) szóló anyagon, és tudtuk, hogy ez a téma sokakat érinthet ma Magyarországon is. Ekkor került a kezembe Nick Hornby &quotEgy fiúról" (Európa Kiadó, 1999) című könyve. Marcus, a könyv főhőse látszólag olyan, mint minden más kamasz, de valami mégsem stimmel vele. Depresszióra hajlamos anyjával él kettesben, aki a saját zenei ízlésére formálja, és a haját is ő nyírja a húsz évvel ezelőtti divat szerint...

Marcus &quotvalahányszor felriadt, első gondolata mindig az volt, hogy valami módon csak képes lesz túltenni magát ezen a borzalmas érzésen kikerülni vagy akár keresztültörni rajta; ha eddig bármi miatt kiborult, rendszerint kiderült, hogy van valamilyen megoldás ami többnyire azzal kezdődött, hogy elmondta az anyjának, mi bántja. Csak hát az anyja nem tehet semmit. Nem fogja átvinni egy másik iskolába, és még ha átvinné is, az se sokat változtatna a dolgokon." (i. m.17.o.)

A fórumon is felmerült az a kérdés, hogy mit kell tenni ilyen esetben:
"Én minimum szólnék a szüleimnek. Aztán ők majd csak tanácsolnak valamit. Jó esetben cselekszenek is... Igazából nem tudok semmi okosat mondani, legfeljebb annyit, hogy menj egy másik iskolába. Igazából azért nehéz, mert hiába szólsz a tanárnak, nem igazán érdekli őt, hogy mit csinálnak veled. Én is voltam hasonló helyzetben. Ezért vagy elmész az iskolából, vagy megszokod a molesztálást."

A következő párbeszéd ismét a könyvből van, s a főhős Marcus és a barátja, Will között zajlik:

 

(Will)"-Szóval, kik voltak ezek?
- Kik? (Marcus)
- Ó, azok? A nevüket nem tudom. Egyszerűen csak elkezdtek követni. Úgyhogy azt gondoltam, jobb, ha nem megyek haza, nehogy megtudják, hol lakom. És hogy inkább ide jövök hozzád.
- Kösz szépen.
- Téged nem fognak cukorral dobálni. Csak engem követtek.
- És gyakori ez?
- Eddig még soha nem dobáltak cukorral. Csak ma jutott eszükbe először. Épp csak most.
- Én nem a cukorról beszélek. Hanem hogy... hogy az idősebb fiúk meg akarnak gyilkolni.
- Igen. Mondtam már.
- De akkor úgy mondtad, hogy nem tűnt ennyire komolynak.
- Miért?
- Azt mondtad, pár gyerek szokott szekálni. Azt nem mondtad, hogy olyanok, akiket nem is ismersz, követnek és mindenféle dolgokkal dobálnak."
(122.o.)

Nick Hornby könyve &quotEgy fiúról" címmel két évvel ezelőtt jelent meg. Az író nevét ismerhetitek a moziból. (Pop, csajok satöbbi) A könyv eredeti angol címe &quotAbout a boy", utalva a híres Nirvana számra az &quotAbout a girl"-re.


 

I need an easy friend
I do... with an ear to lend
I do... think you fit this shoe
I do... won‘t you have a clue


Hogyan kerül a képbe a Nirvana? Mi köze Marcusnak Kurt Cobainhez? Everybody &quotneed an easy friend": Marcus is megtalálja a legjobb barátját egy Nirvana rajongó lányban, és egy érdekes harmincas srácban, Willben, aki inkább kamasz még mint felnőtt. És Will &quotAzt nem tudta volna elmondani Marcusnak, hogyan kell felnőni, vagy megbirkózni egy öngyilkos hajlamú anyával, semmi ilyesmit, de abban nagyon is fel tudta világosítani, hogy Kurt Cobain nem focizik a Manchester Unitedben."

 

I‘m standing in your line
I do... hope you have the time
I do... pick a number too
I do... keep a date with you


És a könyvben ugyanúgy fonódik össze a zene és az iskolai zaklatás, mint a szerelem fórumon júliusban. A fórumon az történt, hogy akit zaklattak a társai az iskolában (és most szándékosan nem írok konkrét nevet), valahogy közelebb került a szüleihez, valami mintha finoman megrepedt volna... S Marcus életében pedig - ahogy Nick Hornby írja - &quota tojáshéj megrepedt", és ennek az új Marcusnak "...voltak barátai, tudott gondoskodni magáról, vastagabb bőrt növesztett magára." "...mindhármuknak el kellett veszíteniük bizonyos dolgokat, hogy más dolgokat megnyerhessenek... Marcus pedig elvesztette magát, de így nyugodtan mehetett haza az iskolából, nem kellett attól félnie, hogy ellopják a cipőjét."

Something in the way, vagyis valami az utunk során mindig történik, ami néha fájdalmas, de közelebb vihet ahhoz, amit a szerelem fórumra úgy írt be ez a lány: &quotA szüleim azt mondják, hogy a szívem körül most először olvadt meg a jég."

 

Something in the way, mmm
Something in the way, yeah, mmm

Szeretettel várom a leveleiteket, hozzászólásaitokat továbbra is: Wanda



Sziasztok!

A 13 éves Adrian Mole naplója után az "idősebb" korosztálynak is kerestem idézeteket.

A szerelemről beszélve gyakran jutunk el oda, hogy már csak kérdéseink vannak. Mi is a szerelem? Miért érezzük ezt? Létezik-e egyáltalán, vagy mindez csak agyunk csalfa játéka? Mi vagyunk-e a kiválasztottak, akik ezt a csodát átéljük, vagy mindenki más részesül ebben? Lehet-e egy dolog egyszerre gyönyörű és fájdalmas? Vajon milyen biológiai alapja van az egésznek? Akár kémiai szinten is megérthetjük? Tudósok, művészek, pszichológusok, filozófusok keresték a válaszokat, s mindenki hozzátett a maga eszközével egy-egy kicsi darabot a megértéshez.

Ortega könyve azért különleges számomra, mert a szerelmet nem csupán hétköznapi szinten vizsgálja, hanem azt is megpróbálja felfedni, milyen kapcsolat lehet létezésünk egyéb szintjei között. Az önismeretünk, a társismeretünk, a világ egészéhez való kapcsolódásunk legalább annyira fontos a szerelemben, mint maga az érzelem.

És most következzenek a gondolatok Ortegától. Ha bármilyen kérdés felmerül bennetek az idézetek olvasása során, írjátok meg a fórumra.

José Ortega y Gasset (1883-1955) spanyol filozófus "A szerelemről" című könyvéből származnak az idézetek (Akadémiai Kiadó, Budapest,1991.)

22.o.

"...semmi sincs olyan termékeny belső életünkben, mint a szerelem érzelme, olyannyira, hogy szimbólumává válhatott minden termékenységnek. A szerelemből aztán sok minden fakadhat bennünk: vágyak, elképzelések, elszánások, cselekedetek; mindaz azonban, ami a szerelemből sarjad, mint érett kalász a magból, önmaga nem szerelem, de léte a szerelem létezésén alapul."

"A szeretet... maga az aktivitás. Ha szeretek valakit, nem várom meg, hogy hozzám közeledjen, hanem magam indulok felé, hogy a közelében lehessek. A szerelem aktusában személyünk rést talál önnön bűvkörén; talán ez a legnagyobb erőfeszítése természetünknek, hogy ki-ki önmagából kilépve meglelje a másik embert."

71.o.

"...szerelmeinkben legtitkosabb lényünk nyilvánul meg. Úgy érzi az ember, ki van szolgáltatva, lelkébe látni ezen a résen át, s erre nincs felkészülve."

74.o.

"Az a gondolat, hogy lelkünk legmélyét mutatja meg, mikor beleszeret választottjába, több mint vitatható.(...). Tagadhatatlan, hogy alig van valami, ami oly mélyen érintene, mint a szerelem. Nálánál mélyebben meg talán csak egyetlenegy dolog, az, amit "metafizikus érzelemnek" mondhatnánk, azaz legmélyebb, legősibb, legalapvetőbb összbenyomásunk, melyet a mindenség tett reánk.(...).Tartalma szerint nem egyéb, mint elsődleges és meghatározó magatartásunk, melyet tanúsítunk a való világ mint totalitás irányában."

"Más érzelmeink, gondolataink, akaratunk ezen elsődleges aktivitás talaján mozognak, azon nyugszanak és az színezi őket."

92.o.

"A szerelem (...) meghatározó szerepet játszik az élet egyes pontjain, ahol bizonyos embereket egymás életébe belevon, míg az összes többit onnan kirekeszti. A szerelem ily módon formálja az ember életét."

94.o.

"Egy nemzedék szerelmi értékeléseiben legfontosabb egy mellékesnek látszó tényező. Éspedig az, hogy a nőtől, akit az ember választ, nemcsak tulajdon léte függ, hanem a közvetlenül következő időé is."

"Ha egy kissé megváltozik életérzése annak a nőtípusnak, melyet a ma embere leginkább kedvel, ez megsokszorozódik mint állandó és mint minden háztartásba benyomuló befolyás, és harminc év alatt hatásában történelmi méreteket ölt."

97.o.

"Az emberi történelem belső dráma: a lélekből fakad. A nemi kiválasztás is a lélek belső ítélőszéke előtt történik meg. Az emberben tehát a szexuális választásból szerelmi választás lesz, ezt pedig mélységes mélyről fakadó ideálok kormányozzák az emberi személyiségben."

100.o.

"A kialakuló szerelemben két szakaszt kell, éspedig egyfajta sorrendben, megkülönböztetnünk, mert ha a sorrendet felcseréljük, meghamisítjuk az erotika egész lélektanát. Ahhoz, hogy egy nő beleszeressen egy férfiba, vagy megfordítva, először meg kell hogy akadjon rajta a tekintete, vagyis a figyelme. Nem kell éppen lebilincselnie. De a különös figyelem által a másiknak ki kell emelkednie a közömbös tömegből. Ez még nem szerelem, de előfeltétele annak.

A figyelem előzetes rögzülése nélkül nem jöhet létre szerelem, de ennek megléte sem biztosítéka létrejöttének. Világos, hogy a figyelem egy személyre rögzülése oly kedvező körülményeket teremt a szenvedély csírája számára, hogy ez rendszerint egyet jelent a szerelem kezdetével. Rendkívül fontos azonban megkülönböztetnünk a két szakaszt, mert mindkettőben más-más elvek érvényesülnek. A szerelem lélektanában a tévedések nagyrészt abból adódnak, hogy összekeverik azokat a tulajdonságokat, melyek felhívják a figyelmet valakire, azokkal, melyekbe bele lehet szeretni."

 



Sziasztok!

Talán elindítja a gondolataitokat, ha "A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója" című kedvenc regényem néhány sorát olvassátok. Amíg az idézeteket válogattam, az járt a fejemben, hogy hátha a regény is megtetszik Nektek. Adrian folyamatosan írja a naplóját, neki panaszkodik, vele osztja meg a gondolatait, ő a leghűségesebb társa. A fórumba és a lelk-e-mail-be küldött leveleitek alapján tudom, hogy közületek is sokan vezetnek naplót. Szerintem a naplóírás az egyik legjobb lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, megismerjük és elfogadjuk a titkos vágyainkat. Arra is jó, hogy időnként megtaláljuk a belső csendet önmagunkban, vagy legalább csak megnyugodjunk, És hogy milyen az, ha az ember szerelmes lesz? Annyi de annyi anyagot írtatok be erről a fórumba, hogy azt érzem, mindenki tudja, milyen ez az érzés, mégis valahogy értetlenül állunk vele szemben, ha egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tényleg beleestünk valakibe. De ezt már mondja el inkább az az Adrian nevű srác, aki 13 éves korától 15 éves koráig vezette naplóját...

Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója (Gabo Kiadó, Budapest,1986 - fordító: Békés Pál)

16.o. "Január 14. szerda:
...Új lány jött az osztályba. Földrajzon mellettem ül. Nem rossz csaj. A neve Pandora, de azt szereti, ha Szelencének szólítják. Fogalmam sincs róla, miért. Lehet, hogy bele fogok esni: itt az ideje, hogy beleessek valakibe, végül is 13 és 3/4 éves vagyok."

17.o. "Január 16. péntek:
Ma földrajz volt, egy egész órát ültem Pandora mellett: napról napra jobban néz ki. Mondtam neki, hogy a szeme színe éppen olyan, mint a kutyáé. Azt kérdezte, milyen fajta. Megmondtam, hogy korcs."

20.o. "Január 19. hétfő:
Pandora ma ebéd közben rám mosolygott a suliban, de én egy mócsingon rágódtam, és nem tudtam visszamosolyogni. Ez az én formám."

23.o. "Január 24. szombat:
De van ennél rosszabb is! Pandora Nigellel jár!!! Azt hiszem, ezt a csapást nem élem túl."

24.o. "Január 25. vasárnap:
Éjfél. Jó éjt, Pandora, lekvárszín hajú szerelmem!"

24.o. "Január 27. edd:
A rajzóra marha jó volt. Festettem egy magányos fiút. A hídon állt. A fiútól éppen akkor csábította első szerelmét a volt legjobb barátja. A volt legjobb barát a folyó árjában küszködött. A fiú nézte, ahogy a volt legjobb barát megfullad. A volt legjobb barát kicsit hasonlított Nigelre. A fiú egy kicsit hasonlított rám. Miss Fossington-Gore azt mondta, hogy a képemnek "mélysége van", akárcsak a folyónak. Ha! Ha! Ha!"

135.o. "Augusztus 31. hétfő:
... Pandora meg én a szerelem lázában égünk! Az elválás csak felkorbácsolta a szenvedélyt. Minden találkozáskor felbolydulnak hormonjaink. Pandora tegnap éjjel a vidrakaviccsal a kezében aludt el. Bár én lettem volna a vidrakavics!"

177.o. "December 4. péntek:
Súlyos depresszióban szenvedek. Mindez Pandora apja miatt van."

185.o. "December 20. vasárnap:
Pandorával a szobámban különpróbát tartottunk Máriából és Józsefből. A nagyjelenetet rögtönöztük, amikor Mária hazajön a családtervező-tanácsadóból, és megmondja Józsefnek, hogy terhes..."

192.o. "December 26. szombat:
...és átmentem Pandorához; egy üveg borotvaszeszt ajándékozott karácsonyra. Dicső pillanat volt: A gyermekkor vége."

217.o. "Március 15. hétfő:
Két nő szeret! Technikaórán Elizabeth Sally Broadway átadott egy cédulát Victoria Louise Thomsonnak. Így szólt: "Kérdezd meg Adrian Mole-t, akar-e velem járni." ...negatív választ adtam. Elizabeth Sally Broadway marha szomorúnak látszott, és belesírt a Bunsen-égőjébe. Nagyszerű érzés tudni, hogy Pandora és Elizabeth mind a ketten szerelmesek belém. Lehet, hogy nem is vagyok olyan ronda."

222.o. "Március 29. hétfő:
A suliebédnél Barbara Boyer mellett ültem. Tényleg gyönyörű..."

Nos ennyit a könyvből. Hozzászólásaitok gyakran kezdődnek így: "Segítsetek, mert van egy fiú/lány, aki tetszik nekem. Mit tegyek, hogy észrevegyen?", vagy máskor: "Lehet, hogy szerelmes vagyok belé?" Nekem úgy tűnik, hogy akár ide, a NECC-re is írhatta volna Adrian Mole ezt a mondatot: "...lehet, hogy bele fogok esni: itt az ideje". Hiszen amikor egy választott névvel beírunk valamit a netre, gyakran azt érezhetjük, hogy ugyanolyan gyorsan eljutunk a legtitkosabb gondolatainkig, mintha naplót írnánk. Várom hozzászólásaitokat, leveleiteket.


Szeretettel: Wanda necc22@necc.hu